"A rend a sarokban cigarettázott és lenéző vigyorral követte az eseményeket."

Kovács Gergő bármelyik novellájának végére odabiggyeszthette volna ezt a kis fricskát. A történetek mindennapiak, tálalásuk a szokatlan. Bárki magára ismerhet a kisszerű drámák mélységeiben és magasságaiban, ha ugyan vannak. Konvencionális értelemben véve ritkán bírnak mondanivalóval, rendszerint a jófajta humorral fűszerezett fordulatokban az is elrejtőzik. Mégis magával ragadóan szórakoztató az impulzivitás, heherésző gőg, irigyelhetően megvalósított, lazába váltott félszegség, amelyek mögött valódi élményeket sejtünk. Ez a kötet szemüveg, amelyen keresztül a vidéki srác pesti egyetemistaként majd dolgozó fiatalként értelmezi újra a valóságot és szembesül saját jelentéktelenségével. Szemlélő pózban ír, megfigyel, mint egy néző, leül a kedvenc asztalához, kikéri a következőt, a többi csak megtörténik. Cselekedetei legtöbbször mellőzik az idilli és elvárt viselkedésnormákat, kocsmaszagú esték, éjszakák és hajnalok mámorába torkollanak. A történetekben félhomályos italkimérések kétes szereplői, régi cimborák, szép lányok és kevésbé szépek sorjáznak és koccintgatnak nagy egyetértésben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.